Egy teljesen más számsorrend. Mennyire jó kezdés. Ezek szerint ennek az albumnak csak ez kellett, hogy tökéletes legyen. Tíz éve faleveleket gereblyéztem, füvet nyírtam, vagy diót gyűjöttem vödörbe az udvarunkon és közben ezt hallgattam, vagy csak a Wingst for Marie-ket. Idegesítő volt, mindig kijött a fülemből a füles, lemerült. Valami sohasem stimmelt. Tíz éve. Sokkal jobb most. Már az eleje is jobban tetszik. Pedig még végig sem hallgattam és már se gereblye, se dió, se vödör. Azért persze sajnálom ezeket: az eget, a kertet, a fákat, a kerítést, a melléképület ablakát. A többit.
A Rosetta Stonedról mindig azt hittem, hogy valami anális szexre utaló dal, most olvasom, hogy arra mondják, ha valaki annyira betép/lövi magát, hogy egy - gondolom, nem létező - idegen nyelven kezd beszélni.
